Több hónapos várakozás és készülődés után szeptember 19-én végre megérkeztem Paviaba. A napom már hajnali 2-kor elindult, mivel 4:30 körül már a repülőtéren kellett lennem. A családom volt olyan kedves és felkísért, erre részben azért is szükség volt mivel két bőrönddel és egy kézitáskával utaztam, amiből az egyik majd 32 kg-ot nyomott. A kaland már a poggyász ellenőrzésen kezdetét vette, ugyanis a nagyméretű kézipoggyászba bepakolt laptopot ki kellett venni. Természetesen a bőrönd legalján volt, így állhattam neki az ágyneműk kipakolásának a reptér kellős közepén, miközben már csak 15 perc volt kapuzárásig. A kapum persze a lehető legmesszebb volt az ellenőrzéstől, így rohanhattam mint az őrült, hogy időben odaérjek. Körülbelül 2 perccel a kapu zárása előtt haladtam át rajta. Ha jobban belegondolok, nem is én lettem volna, ha minden gond és probléma nélkül feljutok a repülőre. Délelőtt 10 óra körül szálltam le Milánóban és körülbelül még 1-1,5 órát utaztam, míg ideértem Paviaba. Az első nap nagy része azzal telt, hogy több különböző boltból összevásároltuk a kezdéshez szükséges holmikat. Szerencsénkre Gabi és a szülei már egy nappal korábban kiértek, így fel tudták fedezni azokat a boltokat, ahova érdemes volt elmenni. Nagy segítség volt az is, hogy autóval voltak, így tényleg mindent be tudtunk szerezni, amire első körben szükségünk volt. Az elkövetkező napok zömében takarítással és ügyintézéssel teltek. Szerdán szinte egész nap a városban voltunk. Intéztük a lakást, a beiratkozást, internetet és a felvenni tervezett kurzusok listáját is egyeztettük. A deles szieszta kissé nehezítette ezt a folyamatot, mert dél és 1-2 között gyakorlatilag megáll az élet és minden hivatal és iroda bezár. Az ebédelésen kívül szinte semmit nem lehet ilyenkor elintézni. Péntek délutánra viszont sikerült minden érkezés utáni teendőnket megoldani és még a takarítással is végeztünk.

És most pár szó a városról…

Pavia Észak-Olaszországban található Milánótól 45 kilométerre délre. Viszonylag kis település körülbelül 70 ezer lakossal. Az eddig látottak alapján rendezett, szép város és az emberek is kedvesek. Maga a város csak 62 km² így könnyen el lehet jutni egyik helyről a másikra. Az egyetem főépülete 30 percre, míg a Gazdasági épület csak 15 percre van a szállásunktól. Sok a szűk macskaköves utca főleg a belvárosban. Emellett van egy óriási körforgalom is, ami teljes egészében macskaköves. Ennek a közepén van egy nagy Minerva szobor, amiről az a hír járja, hogy aki a szemébe néz az nem fog lediplomázni. Biztos, ami biztos csak oldalról készítettem róla fényképet. Ezzel el is telt az első hetünk Paviaban.