Vasárnapra nagyon szép időt ígértek, így úgy döntöttem elmegyek kirándulni Milánóba. A reggeli 9:01-es vonattal mentem, és bő 30 perc alatt ott is voltam a Milánó központjában lévő állomáson. Az első ámulat már itt utolért, amikor megláttam mekkora épületről van szó. Az otthoni állomás legalább kétszer elfért volna benne, ha nem háromszor. Összesen több mint 24 vágány volt, rengeteg bolt, étterem, csomagmegőrző és még sorolhatnám. Engem leginkább a Liszt Ferenc Repülőtérre emlékeztetett.
Korábban megnéztem milyen látványosságokat szeretnék megnézni Milánóban, így már meg is volt a pontos útvonalterv, amivel egyetlen nap alatt a lehető legtöbb nevezetességet meg tudtam nézni. Az állomásról a városközpont felé vettem az irányt, ahova egy nagy parkon keresztül jutottam el. A hétvégének köszönhetően nagy volt a nyüzsgés a környéken, amiben részben közre játszott az is, hogy egy futóversenyt rendeztek a városban. A középső részén volt egy nagy szökőkút és előtte egy szép 18. századi épület, a Palazzo Dugnani.
Azután megindultam a belváros felé. Először a Teatro alla Scala-t néztem meg, ami a milánói operaház. Onnan egy zárt sétáló utcán, a Galleria Vittorio Emanuele-en keresztül jutottam el a dóm teréhez. Ez az utca volt számomra a város és a kirándulás fénypontja, ez tetszett a legjobban. Maga az épület gyönyörű volt, és olyan márkák üzletei voltak ott, mint a Prada, Gucci, Versace, Giorgio Armani. A dóm tere hatalmas volt, bár sajnos a futás miatt tele volt kordonokkal, mivel vagy innen indult vagy itt ért véget. Ettől függetlenül minden oldalról meg tudtam nézni, és a teret is teljesen körbesétáltam.
Innen a Castello Sforzesco-hoz vitt az utam, ami korábban a milánói hercegek otthonául szolgált. A hatalmas belső udvart minden oldalról magas várfal szegélyezte, azon túl pedig volt egy óriási park, ami engem a Margit-szigetre emlékeztetett. A parkon belül kisebb-nagyobb ösvényeket alakítottak ki, és egy kis patakocska is volt kacsákkal és teknősökkel. Valószínűleg ez lehetett a futóverseny rendezvényének központja, mivel rengeteg árus meg ember volt mindenfele ráadásul egy színpadot is felállítottak a tér közepén. A park végében volt az Arco della Pace, ami egy a napóleoni győzelmek emlékére építtetett diadalív. Nagyon hasonlított a párizsihoz, de talán kicsit kisebb volt.
A diadalív után még sétálgattam kicsit a parkban, majd elindultam vissza az állomáshoz, de előtte még megnéztem a közelben lévő Santa Maria delle Grazie templomot. Kicsit nézelődtem a környékén, hogy erőt gyűjtsek a visszaúthoz, majd elindultam az állomásra, ahol el is értem a 17:30-as vonatot és nem sokkal hat után már otthon voltam Paviaban. Nagyon elfáradtam az egész napos sétában és városnézésben, de egy hatalmas élmény volt, és remélem lesz még lehetőségem újra ellátogatni ebbe a gyönyörű városba.
