Az első hónap zömében azzal telt, hogy hozzászoktam az önálló élethez és az új környezethez, feltérképeztem a boltokat és azt, hogy mit hol érdemes megvásárolni, valamint igyekeztem minden iskolával kapcsolatos teendőt elintézni, ami az itteni tanulmányaimhoz szükséges. Ez után végre volt időm, hogy turistaként is szétnézzek a városban. Azon az útvonalon indultam el, amerre minden nap járok az egyetemre menet. Először a vasút felett átívelő hídon sétáltam át, aminek a tetején van egy nagy körforgalom. Ha itt balra fordulunk, akkor eljutunk a Polo Tecnologico épületéhez, ahol a kedd délelőtti órákat töltöm, ha pedig jobbra tartunk, akkor egy hangulatos sétányhoz, a Viale Giacomo Matteotti utcához lyukadunk ki. Ennek az utcának az az egyik legnagyobb érdekessége, hogy a végén hatalmas gesztenyefák állnak, amik esténként nyüzsögnek a papagájoktól. Valószínűleg itt alhatnak éjszakánként mivel eddig még csak esténként találkoztam velük, viszont ilyenkor akkora ricsajjal voltak, hogy szinte már az utca elejéről hallani lehetett őket.

A sétány elvisz egészen a jelenleg múzeumként működő paviai várhoz, a Castello Visconteo-hoz. A vár előtt lévő kis téren található egy Giuseppe Garibaldit ábrázoló magas szobor, és innen indul a város főutcája, a Corso Strada Nuova. Ez a keskeny, macskaköves sétáló utca az egyetlen, ami átszeli a teljes belvárost. Mindkét oldala tele van kisebb-nagyobb boltokkal, emellett az egyetem főépülete is itt található. Attól függetlenül, hogy viszonylag nagy az átmenő forgalom, sokan nem a járdán, hanem az úton közlekednek, ami többek között annak is köszönhető, hogy a járdán két gyalogos is alig fér el egymás mellett. Viszont ez egyáltalán nem zavarja sem az autósokat, sem pedig a buszokat.

A Corso Strada Nuova-ról letérve juthatunk el a Duomo-hoz, ami a paviai dóm. Az előtte levő téren is vannak árusok a szombati piac idején, ahol többségében különböző sajtokat és húskészítményeket árulnak. Szerdánként és szombatonként van a városban piac, és ilyenkor szinte minden nagyobb téren lehet árusokat találni a belvárosban. Többségében ruhákat, gyümölcsöt, zöldséget, különböző sajtokat, húsokat, péksüteményeket lehet venni, de vannak mindenes árusok is, akik szépségápolási, és otthon használatos eszközöket árulnak. A főutca a Ticino folyónál ér véget és itt található a Ponte Coperto, ami a település legszebb és leghíresebb fedett hídja.