Bologna után Firenzébe utaztunk tovább. A szállásra érkezvén gyorsan berendezkedtünk és már indultunk is, hogy felfedezzük a várost. Az Arno folyó partján lesétáltunk egészen a Ponte Vecchio-ig, mely Firenze legjelentősebb hídja és ahonnan egyenes út vezetett egészen a Piazza Della Signoria-ra, ahol a Palazzo Vecchio állt. Azonban mielőtt még kisétáltunk volna a térre, megnéztük a Porcellino szobrot, mely egy vaddisznót ábrázol, és amiről az a hír járja, hogy szerencsét hoz, ha megsimogatod a fejét. A veronai Júlia szoborhoz hasonlóan neki is már fényesre volt a koptatva az orra a sok szerencsét kereső turistának köszönhetően. Miután megsimogattuk a szobrot jó szerencsét remélve, már indultunk is a Palazzo Vecchio-hoz. Útközben elhaladtunk az Uffizi Képtár mellett, mely olyan híres festmények otthona, mint Botticelli Vénusz születése. A térre kiérve megtekinthettük a Palazzo Vecchio-t, mely előtt eredetileg helyet foglalt Michelangelo híres Dávid-szobra, mielőtt még jelenlegi helyére került volna. A hiányt pótolandó, manapság egy másolat áll az eredeti szobor helyén, ahol azok a turisták is megtekinthetik, akik az eredetit nem tudják. Miután sikerült képet csinálnunk az ál Dávidról, továbbindultunk, hogy a két híres művész Michelangelo és Dante házát megnézhessük. Előbbi otthonát egészen könnyen megtaláltuk, viszont az utóbbival már voltak problémáink, de végül sikerrel jártunk. Bolognához hasonlóan nem egyetlen nap alatt terveztük letudni a belvárost, így volt időnk kimenni a város belvárosán kívül eső zsinagógához is. Hazafele még megnéztük a Piazza della Republicát, ahol számos árus volt, valamint a Palazzo Strozzi-t, ahol egy különleges csúszdát is láthattunk.

Következő napra már előre foglaltunk jegyet a Leonardo Da Vinci múzeumba, ahol az egész délelőttöt töltöttük. A múzeumban a művész számos találmányának kicsinyített vagy éppen élethű másolata volt megépítve, mely közül számosat ki is próbálhattak a látogatók. A kedvencem a tésztanyújtó volt, amit bár eredetileg nem pont erre a célra tervezett Leonardo, mégis egy olyan eszköz, amit manapság is rengetegen használnak. Emellett az is látszott, hogy rendkívül foglalkozatta a repülés és annak emberek számára is kivitelezhető formái. A találmányokon kívül Leonardo híres festményeinek másolatai is ki voltak állítva, így a Mona Lisa és az Utolsó Vacsora is. A múzeumban töltött izgalmas délelőttöt követően a Piazza del Duomo-ra sétáltunk ki, ahol a firenzei Dóm foglal helyet a Harangtoronnyal és a Keresztelőkápolnával együtt. Miután sikerült a tömegen átküzdve magunkat megkerülni a teret és a katedrálist, el is indultunk következő állomásunk felé a Santa Maria Novella felé. Ez a bazilika a vonatállomás mellett foglalt helyet, és szemből Firenze másik jelentős templomára, a Santa Croce-ra emlékeztetett. Ezt követően visszamentünk a szállásra, hogy rápihenjünk az estére, amikor is visszamentünk a belvárosba. Még sötétedés előtt átsétáltunk a Ponte Vecchio-n át a túlpartra, majd pedig visszaérvén végigmentünk az Uffizi Képtár belső udvarában, ahol találkoztunk Dante, Raffaello és Michelangelo szobrával is. Az este beköszöntével pedig, visszasétáltunk a Palazzo Veccho és a katedrális terére.

Miután az elmúlt két napban sikerült bejárni a firenzei belvárost, az utolsó napunkon az Arno folyó déli partján kirándultunk. Itt található a Pitti-palota, ahol a Medici család lakott, és amit a Ponte Vecchio felett is áthaladó Vasari-folyosó köt össze a Palazzo Veccho-val. Bár a palotába magába nem mentünk be, de kellemeset sétálhattunk a mögötte elterülő Boboli-kertben. Nagyon szépen kialakított kert volt, apróbb lugasokkal és tágas parkokkal egyaránt. Az egyik oldalsó kertrészben egy kisebb citromültetvényt is találtunk, ahol több tucat különböző citrusfélét termesztettek. A kert felsőrészébe felsétálva csodálatos kilátás nyílt a város melletti dombokra. Ezután átsétáltunk a kert mellett lévő Forte Belvedere erődbe, ahonnan pedig magára a firenzei belvárosra nyílt rálátásunk. Ezután az északi parton lévő Santa Croce felé vettük az irányt. Ebben a hatalmas bazilikában található többek között Michelangelo, Dante és Galileo Galilei sírja.

Utolsó nap indulás előtt már csak annyi feladatunk maradt, hogy a Galleria dell’Academia-ban megnézzük Michelangelo Dávid-szobrát. Már reggel nyitásra odamentünk, hátha akkor nem kell annyit sorban állni, de még így is egy órába telt bejutni. Rengeteg különböző templomból származó festmény, mellszobor valamint régi hangszerek is helyet kaptak a galériában, de a leghíresebb Michelangelo Dávid-szobra volt. A hozzá vezető folyosót végig a művész egyéb szobrai díszítették, a terem végében pedig ott állt maga Dávid. Bár nem volt egyszerű bejutni, de mindenképpen megérte, hogy meg tudjuk tekinteni ezt a méltán híres remekművet, mely tökéletes zárása volt a firenzei kirándulásunknak.